Örök kedvencem ez a süti. Nem csak nekem, a családomnak is. Anyukám rendszeresen sütötte mióta az eszemet tudom, finom citromos ízéért mindig is odavoltunk a húgommal. Az elkészültét követő napokban még jobban összeértek az ízek, megpuhult a tészta, és ezen felbuzdulva toltuk befelé mérték nélkül. Nem volt vele nehéz dolgom, mert a tésztája eleve egy könnyű szerkezetű lap, így azon nem kellett sokat módosítanom. Azért a cukrot minden esetben ki lehet cserélni egy kevesebb kalóriát tartalmazó alternatív édesítőre. A krémjét is úgy döntöttem egy kicsit egészségesebb kivitelűre reformálom, de vigyázat, mértéktelenül ezt sem lehet enni, a sok akármiből hizlal, nincs mese. (Csak mese-almás. De az egy másik recept.)

A párizsi krémes nem összekeverendő a francia krémessel, semmi köze hozzá. Ez egy citromos krémű puha finom kis szelet, amely lesből támad, és kegyetlenül eteti magát. A hozzávalóknál első helyre került a fitt verzió, mellette az eredeti recept szerinti alapanyag szerepel.

 Hozzávalók:

Tészta:

• 30 dkg teljes kiőrlésű liszt/finomliszt
• 6 dkg kókuszzsír/vaj/margarin
• 2 kanál eritritol/cukor
• 3 kanál natúr joghurt/tejföl
• egy csipet szódabikarbóna
• 2 egész tojás
• egy csipet só

Krém:

• fél liter 1,5%-os tej
• 3 evőkanál liszt
• 30 dkg vaj
• 25 dkg eritritol
• 2 citrom vagy lime leve
• 25 dkg zsírszegény túró (opcionális)
• egy adag citromos joghurt ízű fehérjepor (opcionális)

 Elkészítése:

A tésztához a hozzávalókat összekeverjük, hogy gyúrható és nyújtható tésztát kapjunk. Ha szükséges, lisztet még adjunk hozzá. A masszát 3 egyenlő részre osztjuk, vékony lapokat nyújtunk belőle, és megsütjük őket. Vigyázat, gyorsan sülnek, és nem kell megvárni, hogy barnuljanak.

A krém elkészítése egy pudinghoz hasonló. A tejet felfőzzük a liszttel, az édesítőt simára keverjük a vajjal, majd ha a főzött krém hűlt egy kicsit, összekeverjük. Amennyiben plusz fehérjét szeretnénk adni a sütihez, vagy egyszerűen csak szeretjük a túrós krémtöltelékeket, a túrót a citromlével és szintén egy kis cukorral vagy eritrittel megpróbáljuk simára keverni, majd ezt is a krémhez vegyíteni. (Én nem szeretem, de aki igen, reszelt citromhéjat is tehet bele.) Kóstolgassuk, hogy elég citromos, elég édes-e, szabjuk az ízlésünkhöz bátran. Ha van kedvünk még egy kis plusz fehérjével megspékelni, akkor egy adag proteinport is keverjünk a krémbe. (Vigyázat, ez ronthat az ízen.) 

Végül a citromos krémet eloszlatjuk 2 rétegben a 3 lap között, és várunk egy napot, hogy összeérjen, megpuhuljon. A sütemény tetejét megszórhatjuk porcukorral, úgy az igazi. :)

Elkészítési idő: 90 perc

Manapság annyi életmód típus és étkezési szokás kering a köztudatban, hogy ember legyen a talpán, aki el tud igazodni köztük, de főleg, aki megfelelő háttértudás birtokában választani képes, esetleg összekombinálni a számára megfelelőt. Én sem vagyok ezzel másként, néhány év alatt eljutottam oda, hogy egyik terület mellett sem teszem le maximális a voksom, inkább kialakítom azt, ami számomra még tartható, követhető, de mégis egészséges, környezettudatos, testbarát. Bevallom, gyengém az édesség, elméletem szerint az élet édes ízek nélkül meglehetősen szomorú, és "sótlan" lenne. Legalábbis nekem. Vegetáriánus sem vagyok, mindazonáltal elég ritkán fogyasztok húst. Így azt kell mondjam, hogy az oldalon a receptek tekintetében nekem jut a csalóbb, megengedőbb szerep. Számomra azonban szintén nagyon fontosak az edzések, a mindennapos mozgás, beleértve a súlyok emelgetését is. Ezért a megfelelő fehérjebevitelt fokozottan sarkalatos pontnak tartom az étkezésben. No és ha már édesség, hogy ne legyen üres kalóriabevitel csupán, igyekszem azt minél fehérjedúsabban, csökkentett cukor és zsírtartalmú verzióban elkészíteni. Mivel nem rajongok a fehérjeporok és proteinszeletek szörnyű ízeiért, kénytelen voltam egy kis kompromisszummal egyéb édességeket is kitalálni magamnak. Félreértés ne essék, a fent említett táplálékkiegészítőket természetesen fogyasztom, hiszen muszáj. Praktikusságukkal, optimális hatásaikkal semmi nem veszi fel a versenyt. Csak az ízükkel...

Imádom a kókuszos édességeket, köztük a raffaello-t is, de... kicsit sem nevezhető fitt nasinak. Álljon hát itt ma a legpimaszabbul egyszerű raffaello golyó, ami létezik a fitt kategóriában!

Hozzávalók:

• 500 g zsírszegény túró
• 100-150 g darált mandula (amennyit felvesz a túró, hogy gyúrható massza legyen belőle)
• eritritol az édesítésre (adagolása egyéni ízlés kérdése)
• kókuszreszelék a massza ízesítésére + amennyibe majd a golyókat forgatjuk
• hántolt egész mandulák
• vanília aroma vagy vaníliáscukor a plusz ízekért (opcionális)

 Elkészítése:

Igazából nincs bonyolult dolgunk, csak össze kell gyúrni, golyókat formázni, a közepükbe mandulát tuszkolni, majd megforgatni kókuszreszelékben. Nagyon nincs mit részletezni ezen. 

Az interneten található házi raffaello receptekkel az volt a gondom, hogy túl sok vaj, tejszín vagy mascarpone, azaz zsiradék került beléjük, arról nem is beszélve hogy egy kis plusz szénhidrátbombaként a darált kekszes verziók sem nyerték el a tetszésemet. Valahogy mégis össze kell állnia! Hát ezt a problémát küszöbölte ki a felfedezésem, hogy a darált mandula nem csak egészséges, de még extra fehérjét is dob ehhez a kis desszerthez, ráadásul szépen össze is áll tőle a massza, szóval mindenképpen nyerő. Azt nem állítom, hogy felveszi ízben a versenyt a bűnös alteregóival, de tulajdonképpen nem is ez a cél; ez egy nagyon jó változat azoknak, akik vigyáznak a vonalaikra. Valamit valamiért. Nekem maximálisan bevált.

Jó nassolást!

Elkészítési idő: 15 perc

Általában szokásom minden köretet összekenni spenóttal, ami szintén egy otthonról hozott örökség. Nálunk létezett kölyökkoromban otthon az az étel, hogy "zöld rizs". Kifőzdékben szoktak furcsán nézni rám, amikor kérem a rizzsel egy tálban a főzeléket. "Tegyem rá?" "Igen." Úgyhogy idő kérdése volt, amíg kidolgozom a zöld tésztámat. Természetesen ismét egy eget rengető felfedezésről van szó, ami senki másnak nem juthatott még eszébe. Ááá, nem. Az összetevők egymás mellett alkalmazása egyesekből ellenérzést válthat ki, hiszen nem biztos, hogy szűkülő szem nélkül gondolunk arra, hogy miféle átfedés lehet például a cukorborsó és a spenót fűszerei között. Hát nézzük!

Hozzávalók:

• 500 g zöldborsó
• 500 g spenót
• 1 nagyobb fej hagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 evőkanál reszelt parmezán
• egy pohár tejföl
• fél deci olivaolaj
• őrölt fekete bors
• só
• egy csomag durum spagetti
• víz a szószhoz és a tészta főzéséhez
• Anikó sajt

Elkészítése:

Dinszteljük meg egy kicsit a hagymát, majd amikor már majdnem jó (hagyma helyes dinsztelése ITT), tegyük az edénybe a zöldborsót. Mivel a spenót eléggé eltérő karakterű zöldség, így egy kicsit megmásítjuk a borsónkat. Addig pirítjuk, míg kicsi barna pöttyök jelennek meg rajta. Ezt lehetőleg minél gyorsabban, nagy lángon, különben kiszárad. Ha ez megvan, jöhet rá a spenót - mindegy, hogy pépesített fagyasztott cucc vagy friss vágott levél. Ha utóbbi, akkor egy kicsit többet kell hőkezelni, és több víz kell alá. 5-10 perces rolyogtatás után beállítjuk a szósz állagát. Ehhez a fokhagymát is használjuk, mivel minden esetben sűrít. Beleöntjük a tejfölt, és simára keverjük.
Ha a spenót is megfőtt, beleszórjuk a parmezánt, és pár percig főzzük, sózzuk - borsozzuk.
Fontos, hogy a főtt tésztát azonnal öntsük meg olivaolajjal, és forgassuk jól át benne, így nem fog kihülés után összeragadni. Sajttal megszórva tálaljuk.
Borsó helyett gombát használva egy egészen más ételt kapunk. 

Elkészítési idő: 45 perc
Mennyiség: kb. 5-6 adag

Ezt a receptet leírni egyszerre könnyű, és nehéz. Helyesebben magát a tócsit (vagy tócsnit, vagy cicegét, vagy prószát - na ugye) elkészíteni könnyű, viszont azt eldönteni, hogy melyik leírás a pontos róla, komoly kihívás. Talán a "tótlángos" elferdítéséből ered - ez az egyébként a kaja egyszerűségével versenyre kelően - egyszerű név is. Akkor most a tócsi szlovák találmány? Tudja a fene, lehet ez is olyan, mint a kovászos uborka, amit az ultrák hungarikumnak kiáltanak ki, közben nyáron ott kukucskálnak az uborkák a környező (és távolabbi) nemzetek ablakaiban is, ha épp arra járunk. Annyira változatos az elkészítési módja, hogy igazából fogalmam sincs, hogy az én receptem tartalmaz-e valami különlegest. Ezt majd eldöntik maguk. A vegaság egyik kérdéses pontja viszont itt majd előjön, ugyanis tojás kell hozzá. Már ahogy én csinálom.

Hozzávalók:

• 4 krumpli (közepes)
• 2 deci joghurt
• 2 tojás
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 fej hagyma (közepes)
• liszt (amennyi kell a tészta állaghoz)
• só
• olaj a sütéshez
• 1 pohár bulgur
• 1,8 pohár víz a bulgur főzéséhez
• tejföl a tálaláshoz

Elkészítése:

Apró lyukú reszelővel reszeljük le a krumplit, a hagymát és a fokhagymákat. Sózzuk meg, majd hagyjuk állni egy negyed órát. Ez azért szükséges, hogy levet eresszen, amit majd leöntünk. Nem muszáj, de ez esetben több liszt kell, hogy a tócsik szépen egyben maradjanak a serpenyőben. A krumplis tócsira mondjuk nem jellemző, hogy szétesik, viszont ha cukkinivel csináljuk, akkor ez kötelező lépés. Ott sem annyira a szétesés a jellemző, hanem az, hogy a külseje már feketére ég, belül meg nyers. 
Ráütjük a pépre a tojásokat, beleöntjük a tálba a joghurtot, és jól összekeverjük. 
Ekkor jön a liszt. Mennyi legyen? Nem tudom grammra megmondani. Akkor jó, hogyha keverés közben a kanállal kezd egy kicsit együtt mozogni az egész massza. Nagyon nem lehet elrontani, itt azért van tűréshatás. Folyni ne folyjon.
Tenyérnyi méretekben (ne Fekete Laci tenyeréhez mérve) olajon kisütjük... ennyi.

A bulgur főzésénél a lényeg az, hogy a lehető legkevesebb sós vízzel csináljuk, lassú lángon, lefedve. Egy kicsit gyorsabban fő, mint a rizs. Mikor kezdi bevenni a vizet, vegyük le a tűzről, és tíz percig tartsuk betekerve ronggyal. Tájékoztatásként közlöm, hogy sokkal könnyebb a pergős bulgur előállítása, mint a pergős rizsé. 

Elkészítési idő: 1,5 óra
Mennyiség: kb. 4 adag

Vannak, akik szeretik a jó paradicsomos, erős babételeket, és a magunkfajta számára az elképzelhetetlen hogy ezt csak a húsevők élvezhessék. Lényegében a vega chilis bab előállításánál az egyetlen egy fő probléma, hogy a húst mivel pótoljuk. Szójával. Tudom...  Nem sok annyira népszerűtlen étel van Európában, mint a szója. Dunát lehetne rekeszteni a szója pro / kontra tulajdonságaival - ezek felsorolásától én most eltekintek. Inkább leírom, hogy miképpen lehet a szóját finoman elkészíteni.

Hozzávalók:

• 3 babkonzerv (natúr)
• 1 kukoricakonzerv
• 75 g szójagranulátum
• 3-4 fej hagyma
• 3 deci paradicsomlé
• 2 deci víz
• 1 deci étolaj
• köménymag
• koriander
• pirospaprika
• erőspaprika
• bors
• őrölt petrezselyemzöld
• só

Elkészítése:

A hagymát vágjuk kockákra, és pirítsuk meg. Ezt a lépést sokan összecsapják, és ezzel meg is bukott az étel. Ha igazán jó alapot szeretnénk, akkor a hagymát ne teflon edényben, hanem fémben vagy zománcosban pirítsuk, lassú tűzön, néha felöntve egy kevés vízzel. A helyesen elkészített szószban a hagymának csak az íze van meg, roppanni nem roppanhat a fogunk alatt. A dinsztelés akár 20-30 percig is tarthat, cél a halvány világosbarna szín. Ha ezt elértük, akkor pirospaprikával és borssal megszórjuk, kavarunk rajta párat, és ráöntünk egy pohár vizet. Hozzáadjuk az apró reszelővel lereszelt fokhagymát. Soha nem értettem, hogy minek létezik fokhagymanyomó. Csak kínlódás vele a munka, sokkal egyszerűbb reszelővel lereszelni. Lefedve főzzük 10-15 percig, hogy a hagyma biztosan puha legyen. Ezután jöhet bele a paradicsomszósz. Pár perc kavargatva főzés után félre tehetjük ezt az edényt.
Az előzőleg sós vízbe beáztatott szóját alaposan kinyomkodjuk, majd serpenyőben az olajra rádobva elkezdjük pirítani. Akik utalják a szóját, azok rendszerint ezt a lépés szokták kihagyni, mert nem tudják hogy szükséges. Amikor kezd egy kicsit pirulni, megszórjuk őrölt köménymaggal, korianderrel, esetleg egy kis szerecsendióval, de ez utóbbit óvatosan adagoljuk. Egy-két perces utópirítás és átforgatás után hozzáadjuk a babkonzerveket és a kukoricát. A két külön edény tartalmát összeöntjük és összefőzzük. Itt már érdemes ott maradni a tűzhely mellett, mert könnyen leég, meg kiugrál - az edény 20 centis környezetét telipöttyözve.
Akiknek a családtagjaik vagy a vendégeik tűzállóak, bármelyik lépésnél hozzáadhatják az erőspaprikát. Én nem vagyok szadista, így általában külön magamnak szoktam odakarikázni. Miután levettük a tűzhelyről, elkeverünk benne egy evőkanál finomra őrölt szárított petrezselymet. Ezt lehet a tálaláskor is - én így szoktam, természetesen ez esetben csak egy kávéskanálnyit.
Ha a vendég nálunk is alszik, akkor nem feltétlenül praktikus étel ez. Legyen fantáziájuk, hogy miért.  

Elkészítési idő: 1,5 óra
Mennyiség: kb. 4 adag

Nyáron felesleges nagy kalóriatartalmú étkeket enni, mivel ha hőség van, a testünk nem kell fűtse magát. A legjobb táplálék ilyenkor a hűtőből elővett hideg krémleves, hiszen a zöldségek rengeteg ásványi anyagot tartalmaznak, ami izzadáskor csak ürül belőlünk. Egyébként azért a levesek a kedvenc ételeim, mert evésük közben iszunk is.
A főzéshez az ötletet a kamrában talált sok maradék zöldség adta, tehát egy "mindent bele" receptnek indult, amit végülis a zöld szín köré sikerült hajlítanom.

Hozzávalók:

• 500 g patisszon
• 500 g cukkini
• 200 g spenót
• 5 közepes darab uborka
• 5 szál póréhagyma
• 5 gerezd fokhagyma
• 2 krumpli
• fekete bors
• zöldségleves alaplé (vagy víz)
• fél liter kovászos uborka lé
• 1 evőkanál balzsamecet
• 300 ml tejföl
• 5 evőkanál olívaolaj
• só

Elkészítése:

A póréhagyma felaprításával, illetve olajon való dinsztelésével indul a levesünk elkészítése, amit miután lett egy kis színe, és kellemes karamell illat váltja a hagymaszagot, felöntünk egy fél pohár vízzel. Ezután a feldarabolt krumplikat és a fokhagymákat tesszük a fazékba, és egy kis rotyogtatás után annyi vízzel - vagy zöldség alaplével - öntjük fel, hogy éppen ellepje. Sózás után forrástól számított 5 percig főzzük, hogy a krumplik félig főtt állapotba kerüljenek. Ezután mehetnek bele a szintén felaprított tökfélék, uborka és a spenót, és megint csak addig teszünk bele vizet, hogy ellepje őket.
Ha minden összetevő puhára főtt, akkor a tejfölt megborsozzuk, felöntjük a kovászos uborka levével, és összekeverjük a levessel. Újraforrás után levesszük a tűzhelyről, és botmixerrel puhára pépesítjük a fazék tartalmát. Liszt nem kell bele, mert kevés lével dolgoztunk, és a krumpli keményítője bőven elég a krémszerű állaghoz.
A balzsamecettel óvatosan kell bánni, mert változó a különböző termékek töménysége. Az evőkanálnyi mennyiség a hígabbakhoz igazított. Kaphatók egészen koncentrált készítmények is, így inkább apránként adagolva, folyamatos kóstolás után állítsuk be a kívánt mennyiséget.
Pirított kenyérkockákkal kiváló ebéd.
A cukkini és a patisszon helyettesíthető bármilyen tökfélével természetesen. 

Elkészítési idő: 1 óra
Mennyiség: kb. 10-12 adag

Nagy rajongója vagyok az arab és a török ételeknek. A hummusz, a bulgur, kuszkusz vagy a falafel elég gyakran van nálunk is rotációban, így kitaláltam egy újabb variációját a vegan fasírtoknak. Ez is volt már vendégek elé téve, és teljesen meg voltak vele elégedve. A falafel egyébként egy rém egyszerű étel, nem kell semmi nagy megfejtéseket mögé képzelni. Lényegében darált, fűszerezett és kisütött csicseriborsó. Az én változatom tartalmaz olyan dolgokat, aminek a meglétéről az ókori arabok nem is tudhattak, vagyis a recept egy modern átdolgozása következik. Fontos még megjegyezni, hogy a többféle hüvelyes biztosítja a fehérjék átlapolását, vagyis a full-a-fel teljes értékű fehérjeforrás.
Bár vannak feljegyzések arról, hogy a falafelbe eredetileg nem csak csicseriborsó használható, így leírva receptként még nem találkoztam vele, ha mégis előfordulna, elnézést az újrafelfedezés felfedezésként való beállításáért.

Hozzávalók:

• 150 gramm csicseriborsó
• 100 gramm hüvelyes keverék (bab, lencse, sárgaborsó)
• víz az áztatáshoz
• fokhagyma
• vöröshagyma
• 1 púpozott teáskanál só
• római kömény
• koriander
• pirospaprika
• feketebors
• petrezselyemzöld
• napraforgóolaj a sütéshez

Elkészítése:

Az áztatást úgy időzítsük, hogy legalább egy teljes nap elteljen a sütésig. A sok megoldás közül nekem az vált be, hogy délben felöntöm vízzel a hüvelyeseket, a fűszer felét belekeverem a lébe (a sót nem!), majd estefelé durvára átdarálom őket késes aprítóval. Az apríték tetejére szórom a többi fűszert, hozzáadom az apróra vágott hagymát, fokhagymát és a petrezselyemzöldet, letakarom fóliával, és éjszakára megy a hűtőbe. A hozzáadott víz mennyisége úgy legyen beállítva, hogy kézzel épp formálható legyen a massza.
Reggel jön a finomra darálás, majd délig megint a hűtőben pihen. Ha ezeket a hosszú várakozásokat kihagyjuk, nem fog szépen összeállni. Igen! Tojás nem kell bele, egyrészt azért, mert onnantól már nem vegan a kajánk, másrészt tényleg felesleges, hiszen a hosszú áztatásnak köszönhetően nem fog szétesni a falafel sütés közben. A sót csak közvetlenül a sütés előtt kell belekeverni, mert nem engedi a vizet rendesen behatolni a növényi szövetekbe.
Fontos továbbá, hogy jó forró legyen az olaj. Evőkanál és a tenyerünk segítségével gesztenyényi fasírtokat formázunk, és mind a két oldalulat barnára sütjük. A kész falafeleket törlőpapíron forgassuk meg, így a beszívódott olaj egy része eltávozik.
Köretként vegyes, darabolt zöldségek (paradicsom, paprika, uborka, saláta, káposzta, hagyma), bulgur, rizs vagy sült krumpli mehet mellé. Meglocsolhatjuk a szokásos fűszerezett joghurtos öntettel, de akkor már vegetáriánus az ételünk. Én szoktam hozzá olivabogyót is enni. 

Elkészítési idő: 24 óra
Mennyiség: kb 30 darab

Kevesen tudják, hogy a pizza eredetileg vegetáriánus étel. Az eredeti nápolyi recept szerint kétféle pizza létezik. Az egyik a margherita, amit gyakran pizzakenyér néven jegyeznek a pizzériák Magyarországon, a másik pedig a marinara. Tulajdonképpen mind a kettő végtelenül egyszerűen megálmodott táplálék, a margherita a tésztára felkent fűszeres paradicsomszósz + mozarella, míg a marinara ugyanez fokhagymával. Az olaszok a tradicionális módszer szerint kb. 450-500 fokos kemencében 90 másodperc alatt sütik készre a pizzákat - szinte felrobbantják a tésztát.
Az idők során sokféle változata jött létre ennek a tulajdonképpeni - melegszendvics - ételnek, hiszen a gasztronómiában is létezhet evolúció - nagy örömünkre. Mi is egy olyan változatot írunk most itt le, ami már sokban eltér az ősi módszertől.

Otthon sokminden nem áll rendelkezésünkre, ami az eredeti nápolyi pizzához kell, és eleve nem is paradicsomos alappal dolgozunk jelenleg, hanem tejfölössel. Nekem ez a kedvenc pizzám - egészen pontosan ez, illetve ennek a paradicsomos alappal készített változata (is). Nem tudok dönteni a kétféle alap közül.

Hozzávalók:

• 400 g BL00 liszt
• 2,5 deci víz
• 7 g szárított élesztő
• 2 evőkanál olívaolaj
• 1 evőkanál só
• 1 evőkanál barna cukor
• 3 deci tejföl
• pár spenót-, vagy mángoldlevél
• 5 gerezd fokhagyma
• egy teáskanál oregánó és bazsalikom
• 150 gramm mozarella
• 150 gramm trappista sajt

Elkészítése:

A legfinomabb őrlésű, BL00 liszttel dolgozzunk! Szórjuk bele a vízbe, majd adjuk hozzá a sót, cukrot, olívaolajat és az élesztőt. Sok tévhit terjeng arról, hogy az olívaolaj egészségesebb a napraforgóolajnál, de ez egyszerűen nem igaz, pusztán más az íze. Itt nekünk pont emiatt kell az olívaolaj. Legegyszerűbb kenyérsütővel csinálni a dagasztást, de a nem restebbek nekimehetnek kézzel is. A lényeg az, hogy 1-1,5 órát hagyjuk utána pihenni a tésztánkat, lehetőleg ne hideg helyen.
A tejfölt a dagasztás megkezdése előtt fűszerezzük be, én úgy szoktam, hogy pár csepp olívaolajjal együtt mozsárban finomra őrlöm az oregánót és a bazsalikomot, majd miután összekevertem a tejföllel, együtt vár a sorára a kelés alatt álló tésztával.
Mikor szépen megdagadt a tészta, óvatosan kinyújtjuk - lehetőleg kézzel. Ez a mozzanat igényel egy minimális gyakorlatot, mert előfordulhat, hogy túlnyújtjuk, vagy kiszakad a közepe, esetleg a széle túl vastag marad. Utóbbi engem nem szokott zavarni, szeretem, ha van a pizzánknak egy kis széle. Csinálhatjuk nyújtófával is a nyújtást, viszont így egy kicsit vastagabb lesz a tészta, és ha nem szeretnénk, hogy lefolyjon a sajt, egy kicsit vissza kell gyűrni a szélét.
Kenjük meg a tejföllel, és pakoljuk rá a spenótleveleket, és a szeletelt fokhagymákat, majd a sajtokkal szórjuk meg, és mehet az előzőleg felforrósított sütőbe. Ha jól előmelegítettük, 10 perc elég a sütéshez, ha nem, maximum 15.
Feltétként nagyon sokminden használható természetesen - gomba és bármilyen zöldség - csak arra figyeljünk, hogy legyenek jól lecsöpögtetve, különben a tészta nem sül meg szépen. Ha mindent pontosan így csináltunk, és jó a sütőnk is, pontosan reprodukálható a pizzéria szint - természetesen nem a nápolyiaké, hanem a mieink.

Elkészítési idő: 2 óra
Mennyiség: 3-4 főre

Tombol a nyár, itt a kovászos uborka szezonja. A kiváló savanyúságnak a leve is sokrétűen felhasználható, de a köztudatban általábban csak a másnaposságra gyakorolt jó hatása él. Anyukámtól tudtam meg, hogy levesalapnak is kiváló. A levest végül vendégvárónak készítettem el húsevő barátaimnak, és teljes sikert aratott.
Ez egy lengyel recept átértelmezése, vagyis ahogy az lenni szokott, a főzés közben jelentős változtatásokat eszközöltem.

Hozzávalók:

• egy nagyobb fej hagyma
• egy kiló krumpli
• fél kiló cukkini, tök vagy patiszon
• 2 deci tejföl
• 2,5 liter víz
• 750 ml kovászos uborka-lé (lehet több-kevesebb)
• fél deci olivaolaj
• só
• 4-5 babérlevél
• tárkony
• fokhagyma az uborka érlelőlevéből

Elkészítése:

A hagymát az olivaolajon aranyszínűre pirítjuk, majd felöntjük egy pohár vízzel, és lefedve tovább dinszteljük. Amikor a leve besűrűsödött, hozzáadjuk a kockára vágott krumplit és a tökféléket. Egy leheletnyit pirítjuk őket, majd felöntjük vízzel. Mikor félig puhára főttek a zöldségek, szűrővel kivesszük a fazékból az egyharmadukat, ami benne maradt, azokat meg tovább főzzük - készre. 
A tejfölt és az uborka levét csomómentesre keverjük, és beleöntjük a levesünkbe. Botmixerrel vagy sima krumplinyomóval összepépesítjük (attól függően, hogy ki mennyire szereti krémesre illetve darabosra). Liszt nem kell bele, mivel a zöldségek (elsősorban a krumpli) keményítőtartalma elég jól sűrít, igaz, így hosszabb állás után leülepszik. Ez engem nem zavart, így maradtam a lisztmentes megoldásnál.
A korábban kivett zöldségeket visszatesszük, és pár percig főzzük, hogy azok is elveszítsék a roppanósságukat. Az eredeti recept pirospaprikát is ír, én nem tartottam fontosnak. A tárkony sokkal inkább az, remekül feldobja az ételünket.
Sózáskor vegyük figyelembe, hogy a kovászos uborka leve is eleve sós! Aki pikánsabbra akarja a végeredményt, az az uborka érleléséhez használt fokhagymából is dobhat a főzőlébe - pépesítés előtt természetesen. Haspókok piríthatnak hozzá kenyérkockákat, vagy tehetnek mellé sajtos pirítóst.

Elkészítési idő: gyorsak egy óra alatt megcsinálják, kényelmesek másfél óra alatt.